Cedric & Saphira
Edzések rendje
Hétfő – gyakorló szintű edzés
Kedd – verseny szintű edzés
Szerda – pihenőnap
Csütörtök – verseny szintű edzés
Péntek – gyakorló szintű edzés
Szombat – verseny szintű edzés, szlalom
Vasárnap - tereplovaglás
Hétfő
Kora délelőtt jutok csak el Cedrichez. Nem hoztam neki csemegét, mert tudtam, hogy a 'Nagy Deres' nem szereti az edzés előtti nasit. Mikor meglát, kíváncsian felém fordul. Talán egy pillanatig nem is tudja, miért vagyok itt. De aztán jó paci módjára odajön hozzám, hogy megszeretgethessem. Kinyitom a boksza ajtaját, és kivezetem. Miután kikötöttem, átrohanok a nyergesbe és előkotrom a dobozát. Mint minden engedelmes és aranyos ló, Cedric sem piszkolja össze magát. Sokszor úgy viselkedik, mint egy illemtudó kis póni. Leszámítva, hogy kicsit nehéz a felfogása. Lecsutakolom, kitisztítom a patáit, a szemét, orrát, végbélnyílását. Cedric élvezettel tűri. Mikor már elég tisztnak találom, hozom a nyerget és a többi cuccot. Fölnyergelem, leellenörzöm a szíjakat és, hogy a felszerelés megfelelő állapotban van-e. Mindent rendben találtam. Kivezetem a pályára, ahol már várnak ránk az akadályok. Fölülök a Nagy Deres hátára és elindulunk balkézre. Három kört lépünk, majd ügetünk és végül négyet vágtázunk. Még egy kicsit ügetünk az akadályok között, hogy Cedric ismerkedjen velük. Szereti megismerni az akadályokat, szinte összebarátkozik velük. Három próbaugrást csinálunk, Cedric nagyon szépen ugrik. Hat akadály van fölállítva, pedig eredetileg hét volt. Megkezdjük a pályát a Nagy Deressel. Egy szép meredek, egy oxer és már jön is a harmadik akadály. Kicsit paráztam, mert a gyakorlatba tartozott egy elég széles vizesárok. Cedric megérezhette, mert minden erejét összeszedve ugrotta át. Végül mind a hat akadályt hibátlanul átugrottuk. Mégegyszer megcsináltuk ezt a 148 cm-es akadálypályát. Majd levezetésként még gyakoroltuk a vizesárkot. Megdicsértem a Nagy Derest. Futószáron vezettem le, 20 percig, de a biztosnág kedvéért a legelőig sétáltattam.
Kedd
Ma igazán kemény napunk lesz a Nagy Deressel. Érezhette, hogy valami készülődik, mert nagyon izgatott volt, amikor megjelentem nála. Szinte letámadott, azért, hogy simogassam egy kicsit. Mikor már szépen megnyugodott kivezettem a bokszából és kikötöttem. Lecsutakoltam és kifésültem a sörényét meg a farkát. Cedric nem nagyon hullatós, de azért került egy adag a ruhámra is. Kénytelen voltam levenni a pulcsimat. Teljes versenyszerelésben állítottunk ki a pályára. Ínvédővel, bokavédővel, izzasztóval meg fülvédővel. Úgy láttam, Cedric kimondottan élvezi a teljes harci díszt. A hűvös idő ellenére, gyorsan túlestünk a bemelegítésen: négy kör lépés, mindkét kézre, majd négy kör ügetés, szintén mindkét kézre. Vágtából csak két kört csináltunk, tovább az akadályok között folytattuk. A Nagy Deres szemügyre vette az akadályokat, majd egyszer csak váratlanul megindult előre - megállíthatatlanul. Annyira meglepődtem, hogy belecövelektem a nyeregbe. Persze Cedric nem ment messze, csak a legközelebbi oxerig, ami valószínűleg nem tetszett neki. Megszagolta, majd finnyásan elügetett mellette. Az edzőm meg majd megpukkadt a nevetéstől. Rövidebbre fogtam a szárakat, kicsit bosszantott a dolog. Vágtába ugrattam a Nagy Derest és ugrottunk két akadályt. Hibátlan! Elkezdtük a pályát. Két 155 cm-es meredekkel indítottunk, majd jött egy nagyobb 158 cm-es oxer. Fal, oxer, meredek, vizesárok, oxer, oxer, kettesugrás. Minden hibátlanul ment. Egészen addig a bizonyos oxerig. Cedric hátravetette a fejét, fújtatott és halkan felnyerített. Tudtam, hogy nem tetszik neki, ezért amikor megállt előtte, nem is csodálkoztam. Magasabb és szélesebb volt a többinél. Megfordítottam és újból rávezettem a lovamat. Vonakodva ugyan, de átugrotta - és nem verte le! Nagyon megdicsértem érte. Mégegyszer végigcsináltuk a pályát, azt a fránya oxert többször is átugrattuk. Ha nem is barátkozott meg vele, de legalább elviselte az én Nagy Deresem.
 
Szerda
Mivel ma nem volt edzés, ezért miután megetettem a Nagy Derest, kiengedtem a legelőre. Egy darabig néztem, ahogy vidáman vágtázik néhány másik lóval, majd visszamntem az istállóba és kitakarítottam a bokszát. Szántam neki egy kis meglepetést is: becsempésztem az etetőjébe néhány almát és répát. Remélem örülni fog neki. Kora este mentem érte. Először nagyon meglepődtem, majd elöntött a csalódottság. Azt hittem Cedric rendes ló, nem okoz nekem fölösleges munkát, és olyan jól viselkedik majd, mint az elmúlt években. De tévedtem. A fejétől a patájáig csupa sár, fű és por volt. Egy percig döbbenten álltam a lovam előtt, mire ő gyengéden megpökdösött és halkan odanyerített nekem. Bűnbánóan és édesen nézett rám, egyszerűen képtelen voltam haragudni rá. Fölnevettem, mire megkönnyebbülten horkantott egyet. Bevezettem a fürdetőbe, és megpróbáltam teljesen lemosni a sok koszt róla. Rengeteg víz, fél flakon lósampon és három óra árán, de csak sikerült. A végér már el is fáradtam. Visszavittem a Nagy Derest a bokszába, csak akkor jutott eszembe, hogy hagytam neki egy kis ajándékot. Belémhasított a felismerés, hogy azt fogja hinni, azért kapta a csemegét, mert jól összepiszkolta magát. És ezután mindig dagonyázni fog a sárban. Versengve kapkodtuk ki az almákat és a répákat az etetőből, Cedric falta őket, én meg - jobb megoldás híján - kidobáltam őket az ablakon, az alatta lévő padra. Cedric egy almán nyammogott, mikor az utolsó répát is kihajítottam a bokszból. Ránéztem, ő meg vissza rám - elégedetten, már - már szemtelenül. Megdorgáltam, és durcásan elvonultam. Tudtam, hogy Cedric utálja, ha bedurcizom, ezért holnap reggel megpróbál majd kiengesztelni.
 
Csütörtök
És igazam volt! Tényleg megpróbál kiengesztelni! Megsimogatom, mire ő odabújik hozzám, még azt is hagyja, hogy a fülét simizzem, pedig azért nem nagyon rajong, én viszont imádom. Halkan nyerít és horkant, élvezi, hogy vakargatom az orrát. Nem kell kötőféket használnom ahhoz, hogy kövessen. Türelmesen megvárja, míg letisztítom és fölnyergelem. A pályáig követ, csak ki kell sétálnom az istálló bejáratán. Mozdulatlanul áll, míg fölszállok, minden parancsomat teljesíti. Négy kört lovagolunk lépésben, majd ügetésben, és vágtában. Jobb és balkézre is. Négy próbaugrást csinálunk. Érezteti akarom vele, hogy még mindig neheztelek rá egy kicsit, ezért nem vezetem az akadályok közé. Kicsit megrémül, de versenyeken sem barátkozhat az akadályokkal. Az első két akadály simán megy, következik egy 158 cm-es fal, Cedric itt már nyugtalankodni kezd. Ugrik és teljesíti. Megpaskolom a nyakát, bíztatni akarom. Jön egy oxer, meredek, meredek, kerítés, egy elég széles vizesárok, egy 155 cm-es triple bar, és egy egész aranyos sövény. Kétoldalt kastéltornyot formáztak belőle. Már csak négy akadály van, az is szépen megy. A pálya legkisebb 145 cm-es akadálya, egy oxer, majd egy hármasugrás, triple bar, oxer vizestálcával. Mégegyszer megcsináljuk az akadálypályát. A végére már én is és a lovam is elfáradunk. Lefuttatom futószáron, majd kiengedem a legelőre, de előtte figyelmeztetem: nincs dagonyázás!
Péntek
Reggel jövök érte, hogy elvigyem az edzésre. Szerencsére, hallgatott rám tegnap és nem piszkolta össze magát. Megvakargatom az orrát és kivezetem a bokszból. Amíg lecsutakolom, türelmesen vár. Fölnyeregelem, majd elindulunk edzeni. Két lovas van a pályán, az egyik most fejezte be az edzést. Mikor elmegy melletünk, odabiccent nekem, én meg vissza. Fölülök a nyeregbe és megkezdjük a bemelegítést. Cedric az ügetésnél fújtatni kezd, de nem értettem, hogy miért. Az nem lehet, hogy máris elfáradt volna! Átugratom vágtába, de nagyon vissza kell fognom, mert őrült sebességgel megy. Ekkor jövök rá, hogy tetszik neki a másik ló. Az a deres kanca, amelyikkel Collyval szoktunk edzeni. Megpaskolom a pacim nyakát, de nem tudom levakarni a mosolyomat. Hogy eltereljem a figyelmemet és a Nagy Deresét is, átugratunk három akadályt. Nyolc akadály van fölállítva a pályára. Átugratom az elsőt, egy 145 cm-es kerítést. Észreveszem, hogy Cedric még mindig a kancát bámulja. Ráfordítom a második akadályra. Épphogycsak átugorja. Rászólok, mire kezd jobban koncentrálni. Két oxer után megint lankad a figyelme. Kicsit megbökdösöm, megint rászólok - mostmár erélyesebben. A következő 150 cm-es meredeket szépen veszi, jön a kettesugrás, oxer, egy fal, triple bar. A pálya végére már nem tud uralkodni magán. Odanyerített a kancának, de az észre sem vette. Kicsit csalódott lett, ezért nem akartam leszidni túlságosan. Meg akartam tanítani neki, hogy edzésen ne más lovakra figyeljen. Hogy versenyezzek így vele? Lemozgattam, mert nem láttam értelmét, hogy folytassam az edzést. Miközben a legelőre vezettem a Nagy Derest, megmondtam neki, hogy viselkedjen. Úgy láttam megértette. De ez majd holnap kiderül.
 
Szombat
Szürkületkor behoztam Cedric-et a karámból. Mivel a nappali edzésprogramba már nem fértem be vele, ezért éjszaka kell edzenünk. Alaposan lecsutakoltam, leszedtem róla a koszt, a szőrszálakat és az elhalt hámsejteket. Ismét teljes vrsenyfelszerelésben mentünk ki a pályára. Szinte teljesen besötétedett, már fölkapcsolták a reflektorokat is. Nem mi voltunk az egyetlenek, rajtunk kívül még négy lovas edzett. Ott volt a deres kanca is, de ők most nem ugrattak, hanem dresszíroztak. Cedric viselkedett - egyenlőre. Bemelegítettünk, mindkét kézre, cavalettiztünk is egy kicsit. Három próbaugrást csináltunk. Mielőtt elkezdtük volna a pályát, észrevettem, hogy most a kanca figyeli a Nagy Derest. Megmosolyogtam, majd rávezettem Cedric-et az első meredekre. Kaptunk még néhány 155cm körüli oxert, egy 140 cm-es triple bart, é még egypár meredeket. De az igazi kihívás az utolsó előtti akadály volt. Bár csak 152 cm volt, de két és fél méter széles - egy négyesakadály. És fehér. Még egy csík sem volt rajta. Cedric nagyon bizalmatlankodott, nem csoda, nekem sem tetszett túlzottan. De azért átugrotta. Nagyon megdicsértem érte, átöleltem a nyakát, el sem akartam engedni. Még lemozgatás közben is agyba-főbe dicsértem, de nemcsak azért, mert átugrotta azt a nehéz akadályt. De nem ám! Miután Cedric átugrotta, a deres kanca odanyerített neki, de Cedric mintha meg sem hallotta volna. Csak később válaszolt, miközben lenyergeltem. A pálya kisebbik felében föl volt állítva egy szlalomra alkalmas akadályegyüttes. Miután jól begyakoroltuk a Nagy Deressel azt a fehér oxert, ide jöttünk. Cedric nem szeret úszni, sem a futószáras edzést nem kedveli,de még a futópadot sem! Akkor találtam ki ezt az edzésformát, amikor először lovagoltam rajta, és megéreztem, hogy nehezen fordul. Azóta nagyon sokat javult a fordulékonysága. Lépésben kezdtük a 'forgolódást' majd ügetésben és végül vágtában fejeztük be. A pálya négy hordóból és hat oszlopból állt. Cedric az utolsó hordóhoz hozzáért, miközben vágtáztunk, de azért megdicsértem a remek munkájáért.
Vasárnap
Ma nincs edzés. Ma tereplovaglás van. Este jöttem, pedig általában délután szoktam, de nem volt túl jó idő. Kicsit lecsutakoltam a Nagy Derest, majd fölnyergeltem és a hátsó kapun keresztül távoztunk a parkból. Egy ideig a lovaglóösvényen mentünk, de az elágazásnál az erdőbe vezettem Cedric-et. Nemrég lett ugyanis megtisztítva a kidőlt fáktól és a letört ágaktól. Fél óra elmúltával már nagyon sötét lett az erdőben, de azért mentünk tovább egyenesen. Nemsokára elértük azt a csatornát, ahol horgászni szoktak. Tudtam, hogy ez a csatorna megy el a park melletti erdőben, ezért a part mentén folytattuk az utat. A víz környéke rendezett volt. Egy parkot alakítottak ki mellette, ösvényekkel, az ösvények mentén padokkal, virágokkal. Elnéztem a hatalmas fűzfákat, a kis tujákat, a vízben a halakat. Észre sem vettem, hogy Cedric nagyon lelassult. Nevettem, mikor rájöttem, hogy a mozdulatlan víztükörben a csillagokat figyeli. Hagytam még egy kicsit, majd ügetve visszaindultunk. Hamarosan ismét az erdőben találtuk magunkat. Az egyik őzcsapást követve, a főkapuhoz érkeztünk. Mivel a hátsó kapu már nem volt nyitva, itt mentünk be. Lenyergeltem Cedric-et és visszavezettem az istállóba. Megsimogattam és jó éjszakát kívántam neki.
 
Cedric & Saphira
Profi szintű díjugrató edzésterv
2012
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
