Lovasok Bosszúja I. – Kísért a múlt
S A R A H
- Mihez kezdesz, miután kiengedtek? – hallatszott egy hang. Sarah a hátára fordult. A szobában sötét volt. Az ablakon halványan beszűrődött a Hold fénye.
- Nem tudom, Eva. – válaszolta. Eva Brightmore Sarah cellatársa. Az emeletes ágyon aludtak ketten, Eva alul, Sarah fölül.
- Visszamész a szüleidhez?
- Nem, Eva, látni sem akarom őket!
- De akkor hova mész? – hallatszott, hogy Eva megfordul és fölkönyököl. Sarah lenézett rá, majd elmosolyodott. Lassan a párnára hajtotta a fejét.
- Keresek egy motelt. A szüleim elhozták a papírjaimat. Talán szerezhetek valami munkát.
- Nem vágysz vissza hozzájuk? Hisz már egy éve nem láttad őket!
- Nem.
- Ha majd kiengednek, megkereslek!
- Rendben, Eva. Már alig várom! Te mit fogsz csinálni? – kérdezte és ő is fölkönyökölt.
- Meglátogatom a húgomat, Clara-t. Aztán én is keresek valami munkát.
- Igen... – mondta Sarah álmodozva. – Aludjunk! Nagy nap lesz a holnapi!
É J F É L I T Ű Z
A felkelő nap első sugarai beragyogtak a bokszba. Rásütöttek az itatóra, az etetőre, a szalmára és a rácsokra. Arany színbe öltöztették a faborítású falakat és a plafont. Minél magasabban járt a nap az égen annál világosabb lett az istállóban.
Tűz szeme izzani kezdett, mikor a nap belesütött. Ébenfekete szőre ragyogott akár a parázs. Sötét pofáját bearanyozta a fény, egész testében ragyogott, olyan lett, mint egy tűzgömb. Lehelete tűzcsóvának tűnt a fényben. Aztán a varázs elmúlt. A nap már túl magasan járt. Tűz felemelte nemes fejét és az ablakhoz ment. A ragyogás folytatódott és Tűz feje és nyaka olyan lett, mint a folyékony tűz. Szemei úgy izzottak, mint egy gonosz sárkányé. Nemhiába az Éjféli Tűz nevet kapta. Olyan fekete, mint az éjszaka, de mégis a tűz árnyalataiban pompázik.
- Tűz! Gyere! – Charlie egyik munkása kinyitotta a rácsos bokszajtót. A fekete mén engedelmesen odament, hagyta, hogy felcsatolják rá a kötőféket és elvezessék. El a reggeli élvezettől.
S A R A H
Megállt. Kiadták a holmijait az utazótáskájában és most annak a vállpántját, szorongatta a kezében. Egy mély sóhajjal felemelte. Hátrafordult Evához, együtt mentek kifelé. Lassan lépkedtek, hisz úgy várták már ezt a napot.
- Szóval elmész, Winmer! – hallotta nevelőnője, Garnette hangját.
- Igen, asszonyom! – válaszolt Sarah illedelmesen.
- Figyelmeztetlek, Winmer, nem akarlak többet látni! – szólt szigorúan Garnette.
- Igen, asszonyom, úgy lesz! – szólt Sarah.
- Az engedélyt megadom, hogy elmenj! – szólt ismét Garnette.
Sarah elindult, Evával a nyomában. Az udvart a külvilágtól elválasztó rácsos kapunál megálltak.
- Kérlek, Sarah, vigyázz magadra!
- Te is, Eva!
- Hol leszel?
- A Brianne Motelt szemeltem ki. Még nem tudom, mihez kezdek, de megvárlak!
- Még öt nap. Eljössz velem Clara-hoz?
- Persze! Hisz olyan rég láttam már!
Eva lehajtotta a fejét. – Öt nap. Egy egész életnek tűnik! Mihez kezdek nélküled? Máris hiányzol! – mondta és szürke szeméből egy könnycsepp hullott a földre.
- Ne sírj, Eva! Csak öt napot bírj ki! – vigasztalta Sarah, majd átölelte. Így álltak hosszú percekig. Egy nagy sóhajjal szétváltak.
- Aztán nehogy valami rosszat csinálj és ittfogjanak! – mondta búcsúzóul Sarah. Kilépett a járdára. Át a kapun, ami lassan kezdett bezáródni. Egy hangos csattanás jelezte, hogy, már ha akarna, sem tudna visszamenni, vagy Eva kijönni.
- Öt nap, a Brianne Motelben! – mondta ismét, majd megvárta, amíg Eva lassú léptekkel és szomorú arccal visszamegy az épületbe. Sarah megfordult. Egy hosszú utca! Szabad volt! Egy lépés, egy év! Csak egy lépés! Sarah megtette azt a lépést.
T Ű Z
Sprint! 800 m-es vágta! Gyorsan! Gyorsabban! Még gyorsabban! Egy hosszútávnak jobban örült volna. Charlie új zsokéja nem nagyon hajtotta meg. Elég rosszul ül a nyeregben.
- Ez nem lehet igaz! Hogyhogy nem fut gyorsabban? – kiabált Charlie.
Tűz horkantott, mikor megállították. Kíváncsian fürkészte a gazdáját. Érezte, hogy mérges és, hogy nem szereti.
- Nyolc zsoké két hónap alatt! És egyre romlik az ideje! Miért? – ordította már – már magából kikelve. Hirtelen megragadta a gyeplőt és megrázta Tűz fejét.
- Ostoba ló! Fuss! Csak ennyit kérek. Fuss! – elengedte a gyeplőt, majd megfordult. – Hajtsa ki belőle a szuszt, Arden! – kiáltotta a zsokénak. Arden sóhajtott, megpaskolta Tűz nyakát, aki szomorú szemekkel nézett. – Gyere! Még egy sprint! – mondta és felszállt a lóra.
S A R A H
- Jó napot! Egy szobát szeretnék! – mondta. Az idős úr felemelte a fejét.
- Szervusz, aranyom! Mit szeretnél? – kérdezte kedvesen.
- Egy szobát szeretnék.
- Egy ruhát? – csodálkozott az öreg.
- Egy szobát kérek! – ismételte meg Sarah.
- Óóó, igen! Máris!
Az idős úr megfordult és leemelt egy kulcsot az akasztójáról.
- Parancsolj, aranyom!
- Köszönöm! – miközben kilépett a helyiségből, a kulcson lévő számot vizsgálgatta. 87. Megkereste a 87 – es szobát, majd beletolta a zárba a kulcsot. A zár nyikorogva engedett. Mikor kitárult az ajtó, egy rendezett, tiszta, de meglehetősen kicsi szobát látott. Volt benne egy ágy, két kis éjjeliszekrény, egy asztal, egy kicsit kopott szőnyeg és egy tükör. Az ágy bal oldaláról egy ajtó nyílt, ami a fürdőbe vezetett. Sarah lepakolt. Leült az ágyra és belebámult a tükörbe. Egy fáradt valaki nézett vissza rá. Valaki, aki nem ő volt. Valaki, aki sokkal kedvesebb és megértőbb, de nem ő volt! Sarah gyűlöli a felnőtteket, agresszív és arrogáns. Ez után az egy év után a börtönben, megtanulta a kedvességet és az udvariasságot. Megtanult szeretni. De mégsem érezte magát Sarah Winmernek. De ha nem ő Sarah Winmer, akkor ki?
Kinyitotta a szemét. Pislogott párat, hogy jobban lásson. Hirtelen felült. Ijedten körbenézett a kis szobában. ’ Elaludtam! ’ gondolta rémülten. ’ Mennyi az idő? ’. Sarah forgolódni kezdett ültében. A táskájáért nyúlt, majd kihúzta az egyik oldalzsebből a karóráját. Öt óra huszonöt perc! Átaludta az egész délutánt és az éjszakát is. Felállt. Már csak négy nap Eva kiengedéséig. Mit csinál még négy napig? Fel – alá járkált a szobában, miközben azon tűnődött, mit fog tenni az elkövetkezendő napokban. Gondolataiba merülve lépett az ablakhoz. A függöny be volt húzva, odakintről egy férfi és egy nő beszélgetése hallatszott be. Sarah kicsit elhúzta a függönyt. A sötétben is jól látta, mi van odakint. És attól, ami odakint volt, megfagyott az ereiben a vér...
T Ű Z
Egy újabb nap, újabb szenvedéssel. Tűz épp a napfelkeltét élvezte, mikor ismét jött Charlie lovásza. Tűz engedelmesen odaporoszkált hozzá. Charlie, a gazdája az istálló ajtajában várta őket.
- Nyergelje fel, Fred! – utasította munkását.
- Máris! – felelte a lovász.
- Ne a szokásos nyerget rakja rá, hanem a versenynyerget! Ma én lovagolom! – mondta komolyan. Arden a zsoké, ott toporzékolt mellette.
- Nyugalom, Arden! Nem lesz semmi baj! Két hét múlva verseny! – mondta Charlie és elindult Tűz után.
- Éppen ezért... – kezdte Arden, de Charlie félbeszakította.
- Ne most, Arden! Segítsen fel, Fred!
- De ön túl nehéz zsokénak! – makacskodott Arden.
- Hallgasson Arden! Maga csak egy zsoké! Ne akarja, hogy kirúgjam! – kiabálta. Tűz nagyon nem értette az embereket. Miért viselkedik így Charlie? Hisz az apjával olyan kedves volt!
Fred nagy nehezen felsegítette Charlie-t a nyeregbe.
- Voltam már zsoké, Arden! Maga csak végezze a dolgát! – kiabálta a válla fölött Charlie, miközben Fred a pálya felé vezette a fekete mént.
S A R A H
Megfordult. Zihált. A függöny visszacsúszott a helyére. Egy ezüstszínű Porsche! Egy ezüstszínű Porsche parkol kint! Mit keres egy ezüstszínű Porsche egy ilyen kis motelnél? És miért pont az a Porsche áll odakint amit Sarah egy éve ellopott? Hisz ez a kocsi Ipswich-i! Mit keres Coventryben? Sarah két hosszú lépéssel a táskájánál termett és elkezdte bedobálni a cuccait. Addig fog eltűnni, amíg az autó tulajdonosa egy szobát bérel. Egy gyors mozdulattal behúzta a cipzárt. Felkapta a táskáját és a szoba kulcsát. Az ajtóhoz ment, résnyire kinyitotta. Nem hallott vagy látott semmit. Gyorsan kiment és bezárta az ajtót. A kulcsot egy padra rakta a szoba elé. Futva elindult az utcasarokra, majd egy kis mellékutcába. Kerszetűlfutott a szűk átjárón, ki a főutcára.
Most mihez kezd? Mi lesz Evával? Keresni fogja! Minden összeesküdött ellene!
Sarah gyorsan balra kanyarodott. Minél messzebb attól az autótól, annál jobb! Végigment az utcán, miközben a munkába igyekvő embereket kerülgette. Áthaladt a zebrán, majd sietve elkanyarodott. A postánál lyukadt ki, előtte egy buszmegálló állt.
T Ű Z
- Nade a bemelegítés? – kérdezte csodálkozva Arden.
- Nincs szükség bemelegítésre!
- De...
- Semmi de! Mozgás Tűz! Fuss már! – kiabálta Charlie. Tűz horkantott, majd lépésben megindult. Fred és Arden egyszerre kaptak az arcukhoz, hogy eltakarják mosolyukat. Méghogy zsoké!
- Indulj Tűz! – mondta Charlie, majd oldalba rúgta a fekete lovat. Tűz megindult, olyan sebességgel, hogy Charlie elvesztette az egyensúlyát. Arden és Fred ekkor már röhögött.
- Állj! Állj! Állj meg! Állj már meg! Állj meg Tűz! – visította Charlie. Tűz lefékezett, olyan hirtelen, hogy Charlie átrepült a feje felett. Ekkor hátravágta a fejét és felső ajkát felhúzva ’ nevetett’.
- Átkozott ló! Segítsen Arden! Fred! Mozogjanak már! – sipította. – Lovagolja be ezt a nyüves lovat, Arden! Szálljon már fel rá! De ne vezesse rajtam keresztül! Arden! Hallja? Arden! Hol van már? – Charlie körülnézett és meglátta Ardent és Fredet. Még mindig ott álltak, ahol voltak, és dőltek a nevetéstől.
Feltápászkodott nagy nehezen, fájó háttal, majd odaballagott a többiekhez.
- Arden – lihegte – Arden...maga...meg Fred...maguk...maguk ki vannak rúgva! – szólt, majd a hátát dörzsölgetve elvonult. Ez volt az a pillanat, amikor Arden és Fred riadt pillantást váltottak.
S A R A H
A busz megállt. Két nő és egy férfi leszállt. Sarah megnézte a busz jobb fölső sarkában a feliratot. Oxford – olvasta. Tehát a busz Oxfordba megy? Idegesen toporgott a busz ajtajánál. Most mit tegyen? Felszálljon? Vagy maradjon? De hát úgyis visszajön egy másik busszal! De mi lesz Evával? Négy nap múlva kiengedik! Addig vissza tud jönni? Egyáltalán vissza akar jönni? Biztos visszajön! De ha addig nem megy el az a férfi azzal az átkozott kocsival? Óó, miért is tetszett meg neki annyira?
- Kisasszony! – kezdte egy férfi a háta mögött. Sarah hátratekintett.
- Ó, persze, elnézést... – mondta és gyorsan felszállt. Körülnézett, hirtelen nem tudta mit keres. Lassú léptekkel a busz végébe ment. Egy kettes ülés még szabad volt. Gyorsan helyet foglalt az ablak mellett. A busz ajtaja egy nagy sóhajjal becsukódott. ’ Mostmár késő! ’ figyelmeztette magát Sarah. Az óriási gépjármű fáradtan szuszogva indult el, lassan maga mögött hagyva a kicsi buszmegállót. Sarah sokáig követte a szemével, majd egy nagy sóhajjal előrefordult.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
