S A P H I R A
Bumm – bumm – bumm, Saphira patái döngtek a talajon. Vágtája megnyúlt, gyorsabb sebességre kapcsolt. Sörénye lobogott, amibe Aryának muszáj volt megkapaszkodnia a gyeplőn kívül. Ő volt a fekete kanca tenyésztője és a vadlovak tulajdonosa. Hogy a lovak létezését titokban tartsa, ismert fajtákon törzskönyveztette őket. Így lett Saphira is Angol Telivér.
Arya fáradni kezdett. Már egy hónapja nem ült Saphira hátán és egy hónapja nem vágtatott ilyen gyorsan. Háromezer méter a leggyönyörűbb és leggyorsabb kanca hátán, a világon! Mintha Saphira megedződött volna azon a százezer kilométeren, ami Surdát Fontentől választja el. Arya elmélázott, de ekkor megtették a háromezer méter utolsó tíz méterét. Saphira lassítani kezdett. Arya elkezdett vele megfordulni és odaügetett Joseph-hez.
- Na mennyi az ideje? – kérdezte zihálva. Joseph csak mosolygott.
- Úgy látom, Arya, neked kéne többet edzened! Jobban elfáradtál, mint Saphira! – figyelmeztette. Saphira ekkor elégedetten fújt.
- Mintha csak azt mondaná: Igazad van Joseph! – felelte Arya.
- Az ideje rekord! Tizenkét másodperccel verte a legutóbbi idejét! – Arya jól tudta, hogy a legutóbbi ideje 1:45:06 volt. Elismerően bólintott.
- Mennyivel verte Hanny-t? – kérdezte. ’ Hanny? Az meg ki? Valami új ló? ’ Saphira nem tudta hova tenni ezt a nevet.
- Egy perccel! – felelte a fiú. – Saphira simán megnyerné a Surda Kupát! Akkor nem kellene annak az ír tulajdonosnak a lovával indulni!
- Hallgass, kérlek! Tudod, hogy ő a testvérem férje! Ne beszélj így róla!
Arya leszállt Saphiráról és kivezette a pályáról. Miközben hűtötte, Joseph – fel halkan beszélgetett.
C E D E R I Q U E
Kényelmesen és lassan ügetett a hóban. Egyfolytában Saphirára gondolt. De ezt a többiek előtt nem hangoztatta. Még Dokinak sem mondta! Még mindig mosolygott a látomásán. Saphira gyönyörű volt! Megállt ott ahol Saphira átugrotta a kerítést. ’ Milyen furcsa! Saphira egyszer azt mondta, nem tud ugrani! ’ gondolta. Zafira pont ekkor jelent meg.
- Szia Cederique! Saphirán jár az eszed? – kérdezte. Cederique összerezzent.
- Nem...csak...Szia! – válaszolta zavartan.
- Ha nincs semmi dolgod, a gazdánk ránk vár! – jelentette ki és megfordult. Visszaügetett a gazdájához, Cederique követte.
- Hova visz minket? – kérdezte.
- Szerintem...állatorvoshoz! – felelte Zafira idegesen.
- Csodás! Már csak ez hiányzott! – morgolódott Cederique miközben elvezették.
S A P H I R A
Megrázta magát. Lehajolt, hogy letépjen egy fűcsomót.
- Szia! – hallatszott egy hang a háta mögül. Saphira felkapta a fejét. A szájából kilógtak a letépett fűszálak. Egy teljesen idegen ló ügetett oda hozzá.
- Szia... – válaszolta Saphira. Az idegen elmosolyodott.
- Hanny vagyok. Pontosabban ez csak a becenevem. Az igazi nevem Dalakhani. Én képviselem Surdát a Kupán! – mondta mosolyogva. Saphira biccentett.
- Az én nevem Saphira – felelte.
- Láttalak a pályán. Elképesztő, hogy milyen gyors vagy! Szerintem engem legyőznél simán.
- Nem olyan biztos az. Te sem vagy éppen lassú csiga. A tegnapi edzéseden tizennyolc hosszra verted a többieket! Biztos te vagy az egyik legjobb hosszútávú az országodban! – mondta Saphira.
- Igen, de te akkor is sokkal gyorsabb vagy!
- Most, hogy így mondod... igazad lehet – mondta Saphira csalafinta mosollyal.
- Amúgy milyen itt élni? – érdeklődött a mén.
- Csodálatos! Egyszerűen pompás! Mikor jöttél?
- Áh, csak két hete – ha Hanny tudott volna legyinteni, megtette volna. Miközben egyre jobban belemerültek a beszélgetésbe, elindultak Aryáék felé.
Z A F I R A A L S A I D A
- Neee...! – kiáltott Zafira. Teljes izgalomban volt a vizsgálat óta.
- Mondd, hogy jól hallottam! – fordult Cederique felé.
- Jól hallottad. De mi olyan érdekes ebben?
- Mi? Hogy mi? Csikóm lesz Cederique! Mi lehet ebben annyira érdekes? Hogy mondhatsz ilyet? – kiabált a kanca. Cederique összerezzent.
- Jólvan, bocs, nem úgy értettem! – hárította a támadást.
- Mének! – sóhajtott egyet, majd lesújtó pillantást vetett a szürkére.
- És kanca lesz a kiscsikó?
- De Cederique! Te folyton csak a kancákra tudsz gondolni? Amúgy sem tudom! – lendült ismét támadásba. Cederique lehorgasztotta a fejét.
- És van már csikód? – érdeklődött a mén.
- Igen van egy kancacsikóm!
Alice pont ebben a pillanatban jelent meg. Kezébe vette Cederique vezetőszárát és kivezette. Zafirát az egyik istállófiú elhelyezte egy külön istállóban.
S A P H I R A
Hannyt elvitték a mai edzésére, így Saphira egyedül maradt. Néhány perc múlva megjelent mellette Aphrodite.
- Szia, nagylány! – köszönt a Fríz törzskönyvezésű vadló.
- Szia, Aphrodite! – köszönt széles mosollyal.
- Megismerkedtél Hanny-val?
- Igen.
- Vigyázz! Pharaoh féltékeny ne legyen!
- Miért lenne az?
- Csak ugrattalak! – mondta a kanca, de látszott rajta, hogy más a valódi oka.
- Jó! De Hanny csak egy ismerős! Több száz mént ismerek!
- De te vagy a vezérkancájuk! Ők nem kezdenek ki veled, hanem tiszteletben tartanak. Hanny viszont nem Surdai Vadló! – háborgott Aphrodite. Saphira eltöprengett rajta.
- Mire akarsz kilyukadni, Aphrodite?
- Semmire, csak óvatosságra intelek!
- Itt valami nem stimmel! Ki vele, mi! – mondta és közelebb lépett a frízhez. Aphrodite megugrott, megfordult majd elvágtatott a hegyek irányába. Saphira egy rövid darabon utánament, de megfordult. Tenyésztője hívta!
C E D E R I Q U E
Miután Alice kiment az istállóból, odafordult Dokihoz.
- Képzeld...- kezdte, de Doki félbeszakította.
- Hol van Zafira?
- Ezt próbálom elmondani!
- Aha.
- Szóval Zafira egy ideig nem jön vissza. Vemhes.
- Miiii?? – kiáltott egyszerre Doki, Taloubet és Carthago.
- Ez biztos? – kérdezte Carusso.
- Igen, az!
- És Zafira hogy fogadta, hogy csikója lesz? – kérdezte Doki.
- Nagyon örült neki, de rám egy kicsit berágott! Amióta megtudta elég ingerlékeny! – mondta és közben bólogatott.
- Hova vitték? – kérdezte Taloubet.
- Szerintem egy másik istállóba. A vemhes kancákéba, hogy ott szülessen meg a csöppség.
Alice ismét megjelent. Kötőfékkel és répával a kezében. Carthago boxához lépett majd elvitte.
S A P H I R A
Egy rövid lovaglásra vitték. Miután Arya lenyergelte, kiengedte a karámba. Saphira vágtázni kezdett, majd megállt az egyik fa alatt és legelni kezdett. Néhány perc múlva Hanny ügetett oda hozzá.
- Szia Saphira! – mondta vidáman – Megint találkozunk?
- Ühüm – nyögte Saphira fűvel teli szájjal.
- Jó volt a lovaglás?
- Ühüm.
- Ühüm! Ühüm! Nyeld már le! – nevetett Hanny.
- Ne süjgess! – mordult rá Saphira.
C E D E R I Q U E
Horkantott. Már mindenki aludt, csak ő nem. Ismét az ablakon bámult ki, hátha látja Saphirát. A csillagok fent ragyogtak az égen és formájukból két ló alakja rajzolódott ki. Egy karámba voltak bezárva. Az egész éjszakát kint töltötték. A két ló egymás mellett ügetett. Az egyik Saphira volt, biztosan! A másik talán Pharaoh. De nem! Pharaoh teljesen szürke, ez a ló pedig deres! Ki lehet?
Hirtelen halk zajra lett figyelmes. Fresh állt fel, az itatójához lépett, majd kortyolt néhányat. ’ Phúúú, nem vett észre! Mekkora mázli! ’. Fresh visszafeküdt. A koromsötétben tényleg nem láthatta a szürkét. Cederique is lefeküdt. Néhány perc múlva már aludt is!
S A P H I R A
- Szegénykéim! – kezdte Arya. – Egész éjjel kint voltatok? Biztosan nagyon fáztatok! – Arya hangjában egy csepp huncutság hallatszott. Megfogta Saphira kötőfékét, és maga után vezette. Hanny csalódottan álldogált a kapunál. Csalódott volt, hogy őt nem viszik be a meleg istállóba.
Arya előbb lefürdette, majd lecsutakolta Saphirát. ’ Jajj, jönnek a melegvizes szivacsok! ’ gondolta vidáman, majd ahogy Arya végigpakolta őket a gerince mentén, fickándozni kezdett. Ezekután egy nagy sárgadinnyét kapott tenyészőjétől.
- Hát kislány, három nap múlva itt a gazdád! Már tegnap megérkezett volna, de egy lavina eltorlaszolta az utat! – mondta. Saphira kicsit csalódott volt. ’ Máris? Azthittem legalább még egy hetet maradhatok! Vagy lehet, hogy Arya visszavásárol? ’. Miközben Arya kivezette a méneshez, ismét beszélni kezdett.
- De az is lehet, hogy már holnap itt lesz! Semmit sem lehet tudni. Na, majd délután fölhívom telefonon! – jelentette ki. Mikor elengedte Saphira Pharaoh-hoz vágtatott.
- Szia! – nyögte Saphira
- Szia, Saphira! – mondta Pharaoh - Hallottad a nagy hírt?
- Mit?
- Ma este megérkezik Sapphire a versenyről!
Saphira ikertestvére neve hallatán majdnem örömtáncba kezdett.
- Tényleg? – kérdezte, de már vágtázott is vissza, hogy elsőként lássa a furgont.
C E D E R I Q U E
Reggel frissen ébredt. Saphira eltűnése óta, most aludta teljesen ki magát. Már kezdett visszahízni és erőre kapni.
- Jó reggelt Doki! – köszöntötte barátját.
- Jó reggelt Cederique! Hogy aludtál?
- Jól. Miért mosolyogsz?
- Áh, semmi, semmi.
- Doki, mondd el neki! – hallatszott Carthago fojtott suttogása.
- Mit kéne elmondanod? – érdeklődte Cederique.
- Legyen meglepetés! – válaszolta a pej.
- Doki.. – kezdte ismét Carthago.
- Jólvan! Szóval...Saphira...
- Jajj, hagyjuk már Saphirát Doki!
- Nem! Szóval...úgy vasárnap visszaérkezik!
A szürke arab mén nagy lendülettel megfordult. Hitetlenkedést és meglepetést lehetett leolvasni róla.
- Most csak ugratsz, ugye?
- Nem! Miért ugratnálak?
Cederique már nem törődött a megjegyzésekkel. Egy hatalmasat nyerített, majd vidáman ugrálni kezdett.
S A P H I R A
A kerítésnél állt, mikor megérkezett a furgon. Egy hatalmas ezüstszínű kétszemélyes lószállító. Saphira nagyot döbbent, mikor az autóból a gazdája szállt ki. ’ Hol van Sapphire? Úgy volt, hogy ma ő érkezik! A gazdinak csak három nap múlva kellett volna megjönnie! ’ Saphira azonban egyenesen a lovához ment és jól megölelgette. Arya kicsit szomorú volt, amikor lenyílt a rámpa.
- Hello, Saphira! – köszöntötte a lányt.
- Szia Arya! Látom, vigyáztál a nagylányra! – paskolta meg lova nyakát. Feltett rá egy kötőféket, majd kinyitotta a kaput. Arya közben csendesen beszélgetett a lánnyal. Saphira szomorúan ránézett a feléjük lassan ügető Hannyra, aki csodálkozva megállt.
- Elvisznek? – kérdezte lehangoltan.
Saphira bólintott.
- Hova?
- A Fontaine Lovasparkba! – válaszolta Saphira, miközben gazdája kivezette. Látta, hogy Arya bólogat, majd elindul a ménes felé. ’ Nem látom a húgomat! Hol van Sapphire? ’. Leszegett fejjel ment a lószállítóig. Felbaktatott a rámpán, majd türelmesen várt. Gazdája kiment. ’ Miért a kétszemélyes lószállítót hozta? ’, töprengett. Alig öt perc múlva meg is kapta a választ.
- Pharaoh! – csodálkozott a kanca.
- Szia Saphira!
- Hogyhogy?
- Nem akarják, hogy újból megszökj miattam! Ezért engem is eladnak.
- De mi lesz a ménessel?
- Sapphire és Alfkona átveszi a vezetést.
A jármű lassan elindult. Arya integetett a lószállító után, miközben Hanny nyakába kapaszkodott. Az egész ménes lehajtott fejjel állt. A legszomorúbb azonban az volt, hogy pont akkor érkezett meg Sapphire a versenyről. Már csak azt látta, hogy az ezüst lószállító egyre kisebb lesz a lemenő nap fényében.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
