Spitfire & Saphira
Edzések rendje
Hétfő – tereplovaglás
Kedd – gyakorló szintű edzés
Szerda – verseny szintű edzés
Csütörtök – gyakorló szintű edzés
Péntek – verseny szintű edzés
Szombat – pihenőnap, úszás
Vasárnap - pihenőnap
Hétfő
Kora délutánra befejeztem a tennivalóimat. Fogtam egy üveg vizet meg egy almát és elindultam Spitfire-ért. Megálltam a legelőn egy fa alatt, és füttyentettem neki. Spitfire vágtázva jött oda hozzám. Megsimogattam és odaadtam neki az almát. Fölcsatoltam a fejére a kötőféket, és elindultunk be az istállóba, ott kikötöttem és elkezdtem lecsutakolni. Mikor végeztem hoztam a felszerelést és fölnyergeltem. Még nem húztam meg teljesen a hevedert. Kivezettem az istállóból, át a fél parkon, a főkapuig, csak itt húztam meg teljesen a hevedert. Leellenöriztem a felszerelést, majd fölültem rá. Spitfire azonnal izgatott lett. Elindultunk az erdő felé, ahol egy csatorna vezet el. Egy ideig a parton mentünk, néztük a vizet, majd ahol sekélyebb volt, belegázoltunk. Spitfire nagy, hosszú léptekkel szelte a vizet, összefröcskölve engem is. Csak nevettem, nem dorgáltam meg érte. A túloldalon aztán jól megrázta magát és hátrafordult. Szóltam neki, hogy mehetünk tovább, de mindvégig a napon maradtunk. Nem volt túl meleg, mégis hamar megszáradtunk. A szirtekhez közeledve ügetésre váltottunk, már éreztem a tenger sós illatát. Alig fél óra alatt a tengernél voltunk. Spitfire élvezettel figyelte a sziklákat ostromló hullámokat. Leszálltam róla és hagytam, hogy azt csináljon, amit akar, tudtam, hogy nem fog elmenni. Vagy egy óráig bóklásztam a tengerparton, majd fölültem az egyik nagyobb sziklára és hagytam, hogy összefröcsköljön a víz. Mikor visszamentem a lovamhoz, észrevettem, hogy a marjáig vizes. A nyeregnek csak a teteje volt száraz, a többi része cuppogott a víztől. Megsimogattam Spitfire orrát, majd úgy döntöttem száron vezetem haza.
Kedd
Nem száradt meg! Tudhattam volna, hogy nem fog megszáradni. Tegnap este értünk csak vissza, jól elfáradtunk - én legalábbis. Egészen a tengerparttól vezettem vissza a lovamat, csak a csatornánál ültem föl a nyeregbe. Akkor már mindegy volt, milyen vizes lesz a nyereg, vagy én. És most nem száradt meg, hiába tisztítottam meg. Legalább az illata jó. Fogtam Cedric nyergét, reméltem, hogy jó lesz Spitfire-re is. Már lecsutakoltam a pacit, fölkantároztam, befásliztam a lábait, húztam az időt, hogy a nyergelés maradjon utoljára. De ez sem volt elég. Cedric nyerge majdnem jó, a megszokottnál egy lyukkal szorosabbra kell csak húznom a hevedert és a többi szíjat. Közöltem a lovammal: nagy szerencséje van, aztán fogtam a gyeplőt és kivezettem a pályára. Kilenc akadály van fölállítva, egyik sem túl nagy. Fölszálltam a nyeregbe, kicsit furcsa volt, hogy nem Cedric-en ülök. Három - három kört lovagoltunk lépésben és ügetésben, jobb és balkézre. Csináltunk átlóváltásokat és féllovardát is. Majd négy kört vágtáztunk. Két próbaugrást csináltunk. Föltünt, hogy Spitfire-nek is szokatlan lehet ez a nyereg. Megpaskoltam a nyakát, majd ráugrattam az első akadályra: egy 120 cm-es meredekre. Következett egy 110 cm-es triple bar, majd egy ugyanekkora oxer. Egy elég rövid forduló után kaptunk egy kettesugrást: 135 cm-es meredek és oxer. Majd jött egy vizestálca. Spitfire könnyedén átugrotta, nem jelentett számáranehézséget. Begyorsítottunk a pacival, mert a következő akadály a pálya túlsó végében volt. Nagy lendülettel ugrottunk rá a kerítésre, éreztem, hogy Spitfire-nek tetszik ez a gyors tempó. Az utolsó két kadály következett: egy 110 cm-es meredek és egy 130 cm-es oxer vizestálcával. Spitfire nem hibázott, szépen végigvitte másodszorra és harmadszorra is a pályát. Az edzés után lovagoltam vele két kört ügetésben, majd egyet lépésben. Visszavittem az istállóba és lenyergeltem.
 
Szerda
Spitfire izgatottan nyújtogatta a nyakát, hogy elérje a zsembemben lévő répát. Nem volt szép tőlem, de tetszett, hogy majd' megőrül, hogy elérje. Hagytam még egy kicsit hadd próbálkozzon, aztán kikaptam a répát, és magasra emeltem. Mielőtt elérhette volna, leengedtem a karomat. Spitfire mérgesen rámnézett, majd ismét megpróbálta megszerezni. Fölnevettem és végre odaadtam neki. Mégegyszer végighúztam a kezemet frissen csutakolt szőrén. Puha volt és jó meleg. Szívesen odabújtam volna hozzá, de most edzés van. Már előre kikészítettem a nyerget, - ami mostmár teljesen száraz volt - fölemeltem és a nyeregalátétre igazítottam. Lazán hagytam a hevedert, majd leguggoltam, hogy fölerősítsem az ínvédőket és a bokavédőket. Miután kész lettem a nyergeléssel, kivezettem a pacit a pályára. Kicsit borús volt az ég, de reméltem, hogy ez nem fog minket zavarni. Teljesen meghúztam a hevedert, beállítottam a kengyelt és fölszálltam. Jobbkézre indultunk el, három kört léptüönk, majd három kört ügettünk, balkézre. Négy kört vágtáztunk utána mindkét kézre. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy rám figyel, ezért gyakoroltattam vele a lán - és kézjeleket. A hangomra is azonnal reagált. Ismét vágtába ugrattam, majd három próbaugrást csináltunk. Spitfire izmai teljesen ellazultak. Elkezdtük az edzést. Először egy 140 cm-es meredeket ugrottunk át, majd ezt követte egy 145 cm-es kerítés. Rövid forduló jött, egy 150 cm-es oxerrel. Egy vágtaugrásra egy 155 cm-es meredeket kaptunk. Ekkor már éreztem, hogy nehéz ez a pálya. De remek felkészítés. Következett egy hármasugrás 152 cm-es akadályokkal: meredek, oxer vizestálcával, meredek. Hat vágtaugrásra egy 160 cm-es oxer volt alatta sövénnyel. Ez volt a pálya legmagasabb akadálya. Már csak két akadály volt hátra, két meredek. Egyik sem volt különösebben nehéz. Mindkettő 156,5 cm-es volt. A pálya végére Spitfire fújtatni kezdett, de én egy rövid pihenő után, újra végigvezettem a pályán. Másodszorra már leütötte a 160 cm-es akadály legfölső rúdját. Megdicsértem, majd levezettem futószáron. Mivel mégjobban beborult az ég és esővel fenyegetett, ezért visszavittem a pacit a bokszába és kapott tőlem egy hatalmas almát.
Csütörtök
Éjszaka végig esett az eső, csak hajnalban állt el. Mikor reggel az istállóhoz érkeztem, futó pillantást vetettem a pályákra. Amelyik pályán ma kéne edzenünk, hát enyhén szólva használhatatlan. A talaj teljesen átázott, óriási tócsák voltak helyenként, ráadásul az akadályok is eláztak. A fejemet csóválva érkeztem Spitfire bokszához. Megsimogattam a fejét, majd kivezettem és kikötöttem. Már majdnem végeztem a lecsutakolásával, mikor szólt a menedzserünk, hogy az arénában lesz az edzés. Bólintottam, majd befejeztem a lovam letisztítását. Megvártam, míg abbahagyja a fészkelődést és elkezdtem fölszerszámozni. Tizenöt perccel később már az arénában voltunk és melegítettünk. Elképzeltem, hogy a hatalmas lelátókon nézők ülnek és minket figyelnek. Rajtunk kívül még nyolc lovas edzett most. Három - három kört ügettünk és léptünk, majd ötöt vágtáztunk. Csak a fölállított pálya körül lovagoltunk, az aréna nagyobbik fele szabad volt. Jobbra a pályától három akadály volt fölállítva. Négy lovas lovagolt körülöttük és végeztek próbaugrásokat. Mi is végigmentünk mindhármon. Olyan volt, mintha versenyen lennénk. Elkezdtük a pályát a pacival, először egy 125 cm-es oxert ugorva át. Majd egy 130 cm-es meredeket ugrottunk, utána pedig egy triple bart. Következett egy sebtében fölállított 132 cm-es fal. Majd egy kettesugrás, két 110 cm-es meredekkel. Még három akadály volt: egy 140 cm-es meredek, egy 120 cm-es oxer, majd mégegy 125 cm-es oxer. Háromszor lovagoltunk végig a pályán. Mire elkezdtem lemozgatni Spitfire-t még érkezett két lovas. Futószáron mozgattam a pacit 20 percig, majd visszavittem az istállóba.
 
Péntek
Miután végeztem Collynál, Spitfire-höz indultam. Kinyitottam a boksza ajtaját, és megsimogattam a lovamat. Spitfire bökködni kezdett, én meg végre odabújhattam hozzá. Jó érzés volt. Néhány perc múlva kivezettem a bokszból és kikötöttem. Lecsutakoltam, kitisztítottam a patáit és bekentem pataolajjal. Kifényesítettem a szőrét, kifésültem a sörényét. Megtisztítottam a szemét és az orrát, majd fogtam egy rongyot és kitisztítottam a végbélnyílását is. Miután végeztem, visszaraktam a cuccait a dobozukba és hoztam a nyerget. Föligazítottam a nyeregalátétre, majd meghúztam a szíjakat. Fölkantároztam és kivezettem a szabad levegőre. A pályánál már várt minket az edzőnk. Beállítottam a kengyelt és fölszálltam a lovamra. Két kört léptünk, hármat ügettünk, majd négyet vágtáztunk. Három próbaugrást csináltunk. Első látásra a pálya nem tűnt nehéznek, tizenkét akadály volt fölállítva. Az első ugrás egy 145,5 cm-es kerítés. Következett két 148 cm-es oxer, majd rövid forduló után egy kőfal. Éles jobbkanyarral egy hármasugrás jött. Lassítottunk és úgy kezdtük el az ugrássort. Az első elemet egy 150 cm-es meredeket levertük. Következett egy kicsivel nagyobb oxer, majd mégegy oxer alatta vizestálcával. Gyorsítottunk, mert a következő akadály messze volt. Egy kicsicsázott oxer, alatta sövénnyel. Nem is tudtam, hogy ilyen akadályunk is van. Már csak négy akadály volt hátra. Spitfire kicsit fölkapta a fejét, de sikerült megnyugtatnom. Éreztem, hogy minden idegszálával összpontosít. Egy 155 cm-es meredek következett, majd egy vizestálca. Balra fordultunk és rávezettem a lovamat az utolsó két akadályra. Egy 158 cm-es meredek, majd egy 160 cm-es oxer. Közöttük egy vágtaugrás. Csak akkor esett le milyen nehéz volt a pálya, amikor átugrottuk az utolsó akadályt is. Mégegyszer megcsináltuk, a pálya felénél Spitfire fújtatni kezdett. Nagyon megdicsértem, mikor hibátlant ugrott. 25 percig vezettem le futószáron, de utána még sétáltattam is egy ideig.
Szombat
Mivel ma nincs edzés, kiengedem a lovamat a legelőre. Délután érte megyek és beviszem az istállóba. Fogok egy hosszabb vezetőszárat és elviszem úszni. Spitfire magasra tartja a fejét és belegázol a vízbe. Csobban egyet majd úszni kezd. Kétszer megyünk végig, mire Spitfire kezd ráunni. Hagyom egy kicsit pihenni, majd ismét végigvezetem kétszer. Mikor kivezetem a vízből, úgy néz ki, mint egy ázott madár. Fölnevetek és megpaskolom a nyakát. A szabad levegőre vezetem és addig sétáltatom, amíg meg nem szárad. Kiengedem az egyik karámba és úgy döntök, hogy játszok vele. Előhozok egy közepes méretű labdát és felé gurítom. Spitfire ráveti magát én meg csak nevetek. Észre sem veszem, hogy időközben besötétedett. Jól kifáraszt, mire el tudom venni a pacitól a labdát. Visszaviszem a helyére, a labdát is és a lovamat is. Búcsúzásképpen megsimogatom és adok neki egy répát.
Vasárnap
Reggel sokáig alszom, csak kilenc óra körül megyek az istállóba. Első dolgom kiengedni Spitfire-t a legelőre a többi lovamhoz. Miközben visszaigyekszem az istállóba, figyelem, hogyan hancúrozik. Csak este megyek érte, mikor már mindennel végeztem. Megsimogatom, és megkérdezem tőle, hogy jól szórakozott -e. Spitfire horkant, amit igennek veszek. A fürdetőbe vezetem és alaposan lemosom. Kifényesítem a szőrét, amíg úgy fénylig, mint egy csillag. Megpaskolom a nyakát, és észreveszem, hogy ottmaradt a kezem nyoma a szőrén. Elmosolyodom, örülök, hogy ilyen szép lovam van. Engedelmesen követ a bokszáig. Azonnal csemegézni kezd. Ránézek a foltra a szőrén és akkor már tudom,hogy ő örökké az én lovam marad.
Spitfire & Saphira
Profi szintű díjugrató edzésterv
2012
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
