Do I Dazzle You & Saphira
Edzések rendje
Hétfő – középtávú edzés
Kedd – hosszútávú edzés
Szerda – középtávú edzés, párban
Csütörtök – tereplovaglás
Péntek – hosszútávú edzés
Szombat – sprint, úszás
Vasárnap - pihenőnap
Hétfő
Amint beléptem az istállóba Doi felém fordult, közelebb léptem, miközben a lovaimat simogattam. Doi odanyújtotta nekem a fejét, mire én megvakargattam az orrát. Elégedetten horkantott, majd megrázta a sörényét. Kinyitottam a boksza ajtaját és kivezettem a lovamat. Türelmesen megvárta, amíg elmegyek a dobozáért és visszajövök vele. Elkezdtem lecsutakolni, miközben Doi kíváncsian pislogott rám. Mivel nem volt nagyon piszkos - csak egy kis szalma ragadt az oldalára - gyorsan végeztem a letisztításásval és elkezdhettem fölnyergelni. Nem húztam meg teljesen a hevedert, inkább lazán hagytam. Fogtam az élénkpiros fáslikat és befásliztam velük Doi lábait. Mikor mindennel végeztem a pályákhoz vezettem a pacit. Meghúztam a hevedert, leellenőriztem a felszerelést és fölültem. Megpaskoltam Doi nyakát, majd lépésben elindultunk a külső szélen. Mivel Doi rakoncátlan, tüzes ló, nemsokára odajött hozzánk egy felvezető. Odahúzta magához Doi fejét, amit a paci engedelmesen tűrt. Néhány perc múlva ügetni kezdtünk, úgy láttam Doi élvezi, hogy a melletünk haladó tarka lónak gyorsabban kell haladnia, mint neki. A pálya felénél lassú vágtába kezdtünk. Úgy öt perc múlva a felvezető elengedte a lovamat és mi nekiiramodtunk. Fölálltam a nyeregben és kicsit rövidebbre vettem a szárakat. Éreztem, hogy Doi nincs oda azért, hogy nem mehet teljes sebességgel. Doi inkább a homokkal borított pályákhoz van szokva, ezért ma az egyik belső füves pályát választottam. 1800 m hosszú a pálya. Úgy 1000 m-nél elengedtem a lovamat, mire kilőtt, mint a puskagolyó. Jó érzés volt, a féktelen száguldás, de miután elhagytuk az 1800 m-es táblát, vissza kellett fognom a pacit. Nem nagyon örült neki, fölnyerített, kicsit bakolt, de végül lassított. Lassú vágtára, majd ügetésre váltottunk. Odajött hozzánk a fölvezető a tarka lován, és megfogta a lovamat. Ügettünk egy darabig, majd léptünk. A tribünökhöz érve kivezetett minket a pályáról. Megvárta míg leszállok a lovamról, majd otthagyott minket. Az istállóhoz vezettem Doit, levettem róla a nyerget, majd a fürdetőbe vittem, hogy lehűtsem a lábait.
Kedd
Estére végeztem a tennivalóimmal. Mielőtt elmentem volna Doiért, kinéztem a pályákhoz. Elég sok lovas és ló volt kinn, de nem baj. Doi az egyik karámban várt rám. Anélkül, hogy ránéztem volna, tudtam, hogy dagonyázott. Odahívtam magamhoz és fölcsatoltam rá a kötőféket. A fürdetőbe vezettem és alaposan lemostam róla a koszt. Lehúztam a vizet, majd lecsutakoltam. Kivezettem a napra és addig sétáltattam, amíg meg nem száradt. Szépen ragyogott a szőre, öröm volt ránézni. Leellenőriztem, hogy nincs-e rajta sérülés és mikor mindent rendben találtam, fölszerszámoztam. A pályáig száron vezettem. Ott fölültem a hátára és lépésben elindítottam jobbkézre. 200 m után megjelent egy fölvezető. Doi érdeklődve leste meg a lovát, egy szürke kancát.
- Nem a te eseted. - súgtam oda neki, mire Doi fölhorkant. Hamarosan ügetni kezdtünk, oldalunkon a szürke kancával. Doi nem próbálkozott semmivel, de mintha a kanca méregette volna. 10 perc ügetés után vágtázni kezdtünk. Doi kicsit oldalazva ment, hiába bökködtem, nem akart fordulni. 3 perc múlva a fölvezető elengedett minket, és Doi nekiindult. Észrevettem, hogy sokkal több energiája van, mint tegnap, ezért rövidebbre vettem a szárakat. Doi fújtatott egy ideig, de aztán abbahagyta a durcizást. Éreztem, hogy már nagyon mehetnékje van, de nem tudtam miért. Aztán megláttam a néhány száz méterrel előttünk haladó lovat. Összevontam a szemöldökömet: vajon mit akar a lovam? 400 m-t tettünk meg és még volt 2000 m hátra. Doi nagyon menni akart, harcolnom kellett vele, alig tudtam visszafogni. 200 m után kénytelen voltam elengedni, annyira megrántotta a gyeplőt. Úgy kilőtt, mintha tűz kergetné. Rászóltam, hogy lassítson, de rám se bagózott. Óvatosan elkezdtem visszafogni, de ekkor megértettem, hogy mit akar. Az előttünk haladó ló fáradni kezdett és jócskán visszaesett. Ha továbbra is teljes sebességgel haladunk, befoghatjuk, sőt, talán le is előzhetjük őket. Furfangos - gondoltam. Elengedtem Doit a hátralévő 1200 m-re. Doi nem kapcsolt nagyobb sebességre, de így is nagyon gyorsan ment. Már vártam, hogy az elleszél mikor szedi le a fejemet, amikor a paci kicsit visszavett. Már csak három - négy lóhosszra volt tőlünk a sárga mén, és még volt 400 m-ünk. Láttam rajta, hogy elfáradt, talán rövidtávú ló lehetett. Doi nagy vidáman melléjük galoppozott, majd az utolsó 100 m-en belehúzott ismét. Elhagytuk a 2400-as táblát, a paci visszavett, én meg megdicsértem. Nem ez volt az eredeti terv a mai edzésre. A sárga ló zsokéja beért minket és lelassított mellettünk. Együtt vezettük le a lovainkat, miközben a róluk beszélgettünk. Nevettem mikor elkezdett Doiról beszélni. Látott minket elindulni, és tetszett neki, hogy leelőztük. Mikor Doi is és a sárga mén - Alien Hope - is lehűlt, megbeszéltük, hogy holnap együtt edzünk, majd elbúcsúztunk.
 
Szerda
Szabályosan berobbantam az istállóba. Éppen díjugrató edzésről jöttem és egy kicsit elfáradtam. Doi kedveskedve megbökködött. Jólesett a kedves gesztus, ezért megsimogattam a nyakát. Nyitva hagytam a bokszajtót, Doi pedig kibaktatott. Rászóltam, hogy várjon meg, én pedig elmentem a dobozáért. Mire visszértem, Doi már a szomszédja bokszába dugta a fejét és próbált kaját csórni tőle. Fölnevettem és elhessegettem onnan. Elkezdtem lecsutakolni, mire jóleső morgást hallatott. Próbáltam sietni, mert már a társunk a pályánál volt. Fölnyergeltem, befásliztam a lábait, majd elindultunk a pályához. A másik zsoké és Alien Hope éppen akkor kezdte el a bemelegítést. Leellenőriztem a felszerelést majd fölsegítettek a nyeregbe. Doi és a másik ló vidáman piszkálta egymást melegítés közben. 7 percig léptünk, majd 10 percig ügettünk és 5 percig vágtáztunk. Gyakoroltuk a fordulást és a vezényszavakat is. Visszaügettünk a stratgépekig, majd gyakoroltuk a beállást. Mi Doival háromszor álltunk be, negyedszerre már bent is maradtunk. Alien Hope kicsit irtózott a kaputól, ezértneki hosszabb ideig tartott. Doi kezdte elunni a dolgot, odanyerített a társának, de a sárga csak nem akart beállni. Amikor végre - valahára sikerült beállítani, Doi fogta magát és leült a a startboxban. Annyira meglepődtem, hogy rá sem szóltam. Noszogatni kezdtem, gyengéden megbökködtem, de csak prüsszentett egyet, mintha azt mondaná: ez az edzés már most fárasztó! Öt perc próbálkozás után csak sikerült fölállítani és már ott voltunk, hogy indulunk, mikor Alien Hope kitolatott. Ez volt az a pillanat amikor mindketten föladtuk a rajtgépes edzést. Könnyű galoppban eltávolodtunk a kaputól 200 m-re, majd ott nekieresztettük a lovakat. Úgy beszéltük meg, hogy 1600 m lesz a táv. Már megtettünk 800 m - t, de még mindig fej - fej mellett haladtunk. Doi nem próbált gyorsítani és ezen meglepődtem. A két ló tökéletesen egyszerre ment, gyorsan, és egy ütemben. Az utolsó 400 m - en már meg sem próbáltuk hajtani őket. Egyszerre értünk be a célba, így döntetlen lett. Alien Hope lovasa és én is értetlenül álltunk a dolog előtt. Végül arra jutottunk, hogy a lovaink " összebeszéltek ". Együtt mentünk még 600 m-t majd elkezdtük lemozgatni a pacikat.
Csütörtök
Ma nem megyünk a galopp-pályára edzeni, ma terepre megyünk ki. Kérdeztem, Alien zsokéját kijön - e velünk, de ma startgépes edzést tartanak. Fogtam a lovam felszerelését, majdnekiálltam, hogy felszerszámozzam. Már teljesen lecsutakoltam, így azzal nem kellett bajlódni. Doi boldogan követett a főkapuig, de nem igazán tudtam hova menjek vele. Majd csak kikötünk valahol. A kapu után fölültem a nyeregbe és elindítottam Doit. Egy ideig az úton mentünk, majd lefordultunk jobbra a hegyek felé. Sokáig egy tisztáson baktattunk, már úgy voltam vele, hogy átugratom vágtába a pacit, mikor emelkedni kezdett a talaj. Tehát elértük a dombok lábát. Szőlősök, erdők és tisztások mellet haladtunk el, keresztülmentünk egy patakon, majd egy kis völgybe jutottunk. Innen ismét fölfelé tartottunk. Már láttam a hegyek csúcsát. Nem igazán akartam fölmenni több ezer méter magasra, ahol már hó van, mert nem hoztam dzsekit. Úgy egy óra múlva elértük az első kisebb hegy lábát. Úgy ezer méter magas lehetett. Gondoltam egyet és vágtába ugrattam Doit. Úgy láttam élvezi, hogy vágtázhat végre, de azt nem igazán, hogy fölfelé kell menni. A hegy tetején leszálltam a paciról és pihentünk egy fél órát. Doi nem teketóriázott ő nyomban legelni kezdett. Én leültem a fűbe és gyönyörködtem a tájban. Láttam a parkot, amint elterül alattunk. Fölnéztem az égre és a nap álásából megállapítottam, hogy hány óra lehet. Odamentem a lovamhoz, majd fölültem a nyeregbe. Elindultunk lefelé, ekkor már biztos voltam benne, hogy Doinak holnap lesz egy kis izomláza. Este hét óra körül értünk vissza a parkba. Leszerszámoztam, majd a fürdetőbe vezettem Doit és lehűtöttem.
 
Péntek
Este megyünk ki a pályára. Már lecsutakoltam és fölnyergeltem a pacit. Nem találtam rajta sérülést, de észrevettem, hogy nincs kedve edzeni. Ma egyedül megyünk a pályán, Aliennel ma vannak terepen. A pálya szélénél fölszállok a nyeregbe, és a külső szélen lépünk. 10 perc után ügetni kezdünk, majd galoppozunk. Mivel a múltkor nem sikerült startgéppel edzeni, úgy döntök, ma onnan indulunk. Visszaügetünk a startgépig, ahol éppen két lovat próbálnak beállítani. Miután elindulnak minket is beállítanak. Megpaskolom a lovam nyakát és várjuk, hogy mikor szólal meg a csengő. Doi idegei pattanásig feszülnek, nagyon koncentrál. Megszólal a csengő, majd hirtelen kivágódnak a kapuk. Doi nekiindul, de visszafogom, van még 2800 m, hogy megmutassa a tudását. Az első 600 m - en nagyon engedelmes, szinte kezesbárány, de utána erőszakoskodni kezd. Rászólok, mire abbahagyja, de csak egy rövid időre. Az 1400 m-es táblánál gyorsítani kezd, minden erőmre szükség van, hogy visszatartsam. Itt már a figyelmeztetés nem segít. Szorosabbra fogom a gyeplőt, mire lassítani kezd, de éppen csak egy csöppet. Mire elérjük a 2000 m - es táblát, annyira elfárad a kezem, hogy kénytelen vagyok elengedni. Doi megint kilő, szedi a lábait, röpül a nyelve. Ha nem fájna a vállam, élvezném a galoppot és nevetnék Doin. 800 m teljes sebességű vágta után kezd lassítani, már éppen ügetésre váltana, amikor jelzek neki, hogy menjen csak tovább. Doi engedelmesen megy, de érzem, hogy nem érti mit akarok. Még megyünk 1200 m-t, remélem, hogy sikerül kifárasztani a pacit. A tripünökhöz érve már lóg a nyelve és fújtat, nekem pedig még mindig nyillal a vállam. Lekászálódok róla, megdicsérem, de éreztetem vele, hogy ma rossz volt. Miután lehűtöttem kiengedem a legelőre a többi lovamhoz.
Szombat
Ma nagyon laza napunk lesz. Úgy terveztem 1000 m-es sprintet megyünk, és elviszem a pacit még úszni. Hozok a pacinak egy almát és megpaskolom a nyakát. Teljesen lecsutakolom, kitisztítom a szemét, orrát, végbélnyílását. Kikaparom és bekenem olajjal a patáját. Miután mindennel végeztem hozom a felszerelést és elkezdem fölszerszámozni. Kivezetem a pályára és csak itt húzom meg a hevedert. Az egyik lovász fölsegít a nyeregbe, majd egy felvezető segít nekünk bemelegíteni. Ugyanazon a tarka lovon ül, amelyik hétfőn volt velünk. Doi megbökködi de a ló rá se hederít. 20 percig melegítünk, majd a felvezető elenged minket. Doi nekiiramodik, csak az első 400 m-en fogom vissza egy kicsit. Ma élvezem a galoppot a lovammal. Nagyon szépen megy, alig dobál. Ráadásul nincs az az irdatlan ellenszél sem. A sprintet nagyon szépen teljesíti, nagyon megdicsérem érte és megyek még vele 800 m-t. A végére egy kicsit elfárad, de ez meg sem kottyant neki. Levezetem és kiengedem a legelőre. Késő délután ismét érte megyek. Most már nem galoppozunk. Fölcsatolom rá a kötőféket és az úsztatóhozvezetem. Doi sóhajt, fölmordul, de azért belegázol a vízbe. Két kört úsztatom, majd kivezetem. Doi megrázza magát, fölnyerít - jó hangosan, majd közelebb cammog hozzám és belémtörli a vizet. Hiába próbálom megszidni, neheztelve elindul a kijárat felé. Egészen megfeszíti a vezetőszárat, hogy kövessem már végre. Visszaviszem a bokszába és adokneki két répát. Doi elfogadja, meg is eszi mind a kettőt majd lefekszik és - valószínűleg - elalszik.
Vasárnap
Kora délelőtt megyek csak a lovamért. Megszeretgetem, észreveszem, hogy már nem haragszik rám az úszásért, Nem értettem mi baja volt, hiszen szeretett régebben úszni. Kivezetem a legelőre a lovaimhoz, de hirtelen észreveszek valami szokatlant. Alien Hope. Doi félelmetesen hangosan odanyerít neki. Alien meg vissza a lovamnak. Megmnosolygom a dolgot, úgy látszik jó barátok lettek. Nem is cécózok tovább, elengedem. Doi nekiindul vissza se néz, egész nap az új barátjával van. Este alig bírjuk elválasztani őket egymástól. Alien zsokéja azt ajánlja, hogy edzzünk mostantól közösen. Bólintok, jó ötletnek tűnik. Úgy látszik nem csak Doinak lett egy új barátja, hanem nekem is.
Do I Dazzle You & Saphira
Hosszútávú galopp edzésterv
2012
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
